Dorkó

Dorkó - növendék kan

Dorkó – növendék kan

Dorkó visszajött, avagy egy 10 hónapos kutya kálváriája.

Dorkót tavaly ősszel, 9 hetesen valaki egy pomázi kertesház udvarába bedobta. „Nemes” egyszerűséggel így akart megszabadulni a nem kívánt kölyökkutyától.

A menhelyen egy szalmaszálat se tudtunk volna leejteni: Ott voltak Fiona kölykei és a J alom is.

Szerencsére, egy ideiglenes befogadó a segítségünkre sietett.
Sajnos, nála Dorkó „csak” addig maradhatott, míg az első két oltása védettséget adott.

Dorkó a meleg otthonból bekerült egy ismeretlen, jóval hidegebb helyre, a menhelyi kennelébe, idegen kölykök közé.

Rettenetesen fázott, így még ruhát is adtunk rá, hogy valamelyest enyhíteni tudjuk a hideg okozta rázkódását. Próbált bújni, próbálta eladni magát. Megviselte a sok kölyök, akikkel versengeni kellett a figyelemért.

Szerencsére (?) sikerült örökbe adnunk egy családba. Nagy reményekkel.

Úgy tűnt, hogy minden rendben van. Kaptunk boldog, gazdis képet, ahogy Dorkó ágyban alszik a család gyerektagjával. Olvadoztunk is tőle rendesen.

Aztán 2 hét múlva csörgött a telefon, és egy férfi szólt nekünk, hogy Dorkót az utcán találta.

Azonnal felkerestük az örökbefogadót, de mindent kaptunk, csak érthető választ arra nem, hogy a 3 hónapos kutya mit keresett egyedül télen az utcán.

Akkor még nagy szerencsének gondoltuk, de a megtaláló megtartotta Dorkót. Volt személyes találkozás, született örökbefogadási szerződés is.

Nemrég, pár hete hívtak minket a szentendrei gyepmesteri telepről, hogy Dorkó náluk van.

Meg voltunk döbbenve, hiszen a kutyát nem Szentendrére adtuk örökbe.

Felhívtuk a gazdát, hogy mit keres Dorkó Szentendrén. Jött a válasz, hogy gyerek született a családba, és az egyik nagypapánál helyezték el Dorkót ideiglenesen, ahonnan megszökött.

Előfordul, hogy ki tudnak iszkolni a kutyák a kapun a gazdi mellett. Hihető volt a magyarázat, így hittünk is nekik. Nem kellett volna.

Csend és látszólagos nyugalom volt Dorkó körül.

Azonban most pénteken öt pomázi lakos keresett meg minket, hogy Dorkó sikítozik a kertben, mert nem bánnak vele jól.
Újabb döbbenet, hiszen a kutya Szentendrén volt a legutóbbi tudomásunk szerint, nem pedig Pomázon.

Kimentünk a címre, de sajnos nem volt otthon senki. Békésnek tűnt a helyzet, mivel Dorkó kedvesen napozott a teraszon.

Hagytunk üzenetet a gazdának, hogy erősítse meg, vagy cáfolja a szomszédok állításait.

Sajnos, nem cáfolat, hanem megerősítés érkezett.

Ma visszakaptuk Dorkót.

2017.09.09-én született, nincs még egy éves. Fiatal kora ellenére több elhagyást, nem akarást, bántalmazást, bizonytalanságot, gondatlanságot, szeretethiányt élt meg, mint sok kutya az egész élete alatt.

Jelenleg megfigyeljük, hogy az elmúlt időszak milyen karcokat hagyott a kis lelkében.

Most megnyugodhat, most mi vigyázunk rá, amíg csak kell.
Nálunk lesz rá idő, energia, szeretet.

Mi csak egyet nem értünk: Ha nem kellett Dorkó, miért passzolgatták, és miért nem adták azonnal vissza? Miért hitegettek minket, hogy kell Dorkó?!

Megannyi örökbefogadás és tapasztalat után még mindig vannak olyan esetek, amiket mi is benézünk.

Dorkó esetét túlzott naivitással kezeltük. Magunkból indultunk ki: Hogy amit mondunk, az úgy is van.

A helyzet ellenére úgy tűnik, hogy Dorkó kifejlesztett magában egy túlélő mechanizmust, mert most is mosolyogva sétálgat a menhelyen, élvezi a napsütést és a társaságot.

Nagyon bízunk abban, hogy Dorkó át/túlélve ezt a kálváriát végül mégis letelepedhet, kötődhet, szerethet egy igazi, gondos gazdit, aki sose fogja őt cserbenhagyni, elhagyni, semmibe venni.

Valahogy nekünk is újra kell húznunk a dolgokat. Sokszor megtettük már. De Dorkó esetét újra és újra átgondolva, mégsem elégszer.

PÁVE